Napkelte előtt

Turgenyevvel kezdődik az orosz pesszimizmus irodalma. Folytatódik Dosztojevszkijn és Tolsztojon, tovább fejlődik Gorkijon és befejeződik Arcübasev >>Nincs tovább<< cimű regényével, amelyben a nihilizmus eljutott a végső pontig, az erkölcs teljesen kihalt az emberekből, az élet értelmét és célját nem érti többé senki és a regény hősei agyonlövik, felakasztják, vagy a pocsolyába ölik magukat. Nem kell jósnak lennünk hozzá, hogy Arcübasevvel befejezettnek tekintsük a pesszimizmus irodalmát. Mit lehet még azután írni, hogy nincs Isten, nincs vallás, nincs jog, nincs törvény, nincs erkölcs, nincs kötelesség, nincs társadalom, nincs élet, nincs semmi, semmi a világon, legfeljebb a kéj : alkohol, a nő vagy férfi formájában, meg a halál, egy másik igen különös és szokatlan formája a kéjnek. Ha erre az irodalomra nem következik abszolút reakcióként a legtombolóbb optimista világnézlet, akkor vakmerő csalás, hazugság, hamisítás az, hogy a földhöz vágott gummilabda visszapattanik a földről...