Napló

,,Boldognak lenni annyit jelent, hogy minden egyes dologban találunk valami rejtélyeset, amit senki más nem vesz észre, vagyis valami szeretnivalót." (1958. december 4.) Az Olvasó egy fiatal francia író különleges, költői szépségű naplóját tartja a kezében. Jean-René Huguenin, ahogy egyik méltatója mondja, ,,mint egy meteor száguldott át a francia irodalom egén". Regénye, a Kegyetlen part (1960) megjelenésekor Aragon és Mauriac a francia irodalom új nagy reménységét üdvözölték személyében. Autóbalesetben vesztette életét 1962. szeptember 22-én, a Párizs és Chartres közötti úton, Rambouillet mellett. 26 éves volt. Huguenin 1936. március 1-jén született Párizsban, egy orvosprofesszor gyermekeként. Tanulmányai mellett rendszeresen publikált cikkeket a legfontosabb irodalmi-művészeti lapokban. Mindvégig irodalmi igénnyel, kiadásra szánva készítette naplófeljegyzéseit, vetette papírra gondolatait a világról, művészetről, szerelemről, reményről, életről és halálról. Bepillanthatunk írói műhelyébe, szemünk előtt születik meg a Kegyetlen part: a tovatűnt gyerekkor, a múló fiatalság, a nyár és az ősz fényben és árnyékban játszó regénye. Érdekes portrékat olvashatunk (Mauriac, Gracq, Sagan, Nimier), kirajzolódik a kortársak, barátok (Ph. Sollers, J.-E. Hallier, R. Matignon, J.-P. Laurant) alakja. Egyikük, Yves Merlin állította, hogy nevének kezdőbetűi azt jelentik, ,,Je rends heureux" (,,Boldoggá teszek másokat"). Azok, akik ismerték, egy érzékeny, sebezhető és erős, nagylelkű, őszinte, intelligens emberre emlékeznek, aki hihetetlen akarattal küzdött, rendkívüli figyelemmel szemlélte a világot, szenvedélyes igényességgel írt, undorodott kora középszerűségétől, s végtelenül szerette az életet... Részlet Szávai Jánosnak a kötetről írt tanulmányából: Jean-René Huguenin naplója. Egy fiatalember naplója, hat évet fog át, 1956-tól 1962-ig. Húsztól huszonhat éves koráig, Huguenin ugyanis 1936-ban született. Egy fiatal író naplója. Mert Jean-René Huguenin regényírónak készült, 1960-ban jelent meg első regénye, a Kegyetlen part (Côte sauvage). A kor abszolút tekintélyei, Aragon és François Mauriac a francia irodalom új nagy reménységét üdvözölték személyében. Eddig a tények. A legszükségesebbek ahhoz, hogy ezt a szöveget, Jean-René Huguenin, a fiatalember, a reményteljes regényíró naplókönyvét elhelyezhessük kontextusában. De a kontextusba az író, a naplóíró személyes sorsa is beletartozik. Ugyanis amikor ez a Napló először megjelenik, akkor a szerző már két éve halott. Autóbalesetben halt meg 1962 szeptemberében a Párizs és Chartres közötti úton. Kocsiját maga vezette. Halála egy különös és gyászos sorozat része. Két évvel Huguenin szerencsétlensége előtt Albert Camus, aki nem sokkal azelőtt kapta meg a Nobel-díjat, szenvedett halálos autóbalesetet, kiadójával, Michel Gallimard-ral együtt. És pontosan egy héttel Jean-René Huguenin halála után, 1962 szeptember 29-én, az akkori középgeneráció legsikeresebb írója Roger Nimier halt meg kísértetiesen hasonló autóbalesetben. A korai halál, a fiatal író brutális eltűnése, sajátos fénybe vonja magát a Naplót is. Különösen, ha felfigyelünk azokra a vissza-visszatérő mondatokra, amelyek életről és halálról szólnak, s amelyekben a naplóíró a teljes értékű élet nélkülözhetetlenségéről és a halál reális és semmi esetre sem ijesztő voltáról elmélkedik. De érdemes elgondolkodni a baleset körülményein is. Az út, ahol a fiatal író megölte magát, nem tartozik az igazán veszélyesek közé. A Párizs és Chartres közt síkság Franciaország egyik legtermékenyebb vidéke, amellett egy hagyományos keresztény zarándokút terepe. Pünkösdkor hagyományosan több ezren teszik meg három nap alatt a két katedrális közti száz kilométeres utat; az alföld olyan sík, hogy a legszebb francia katedrális, a chartres-i égbeszökő tornya már félútról látszik. Amivel nem azt kívántam mondani, hogy Huguenin tudatosan kereste a halált. De a kockázatot bizonyosan. Életfelfogása, amennyire a Naplóból kitűnik, a szélsőségek felé vonzotta, mindenből és mindenkor a legtöbbet, a legjobbat, a legnagyobbat akarta. Ezzel pedig olyan életmód jár, amelynek meghatározója a sebesség. Nincsen megállás, munka, teljesítmény, emberi kapcsolatok, siker - mindjárt, azonnal. Száguldania kellett annak az autónak is. Maga a jelenség egésze is ilyen; ahogyan egyik méltatója mondja, Huguenin mint egy meteor száguldott át a francia irodalom egén.