Narancs Blue. Bevezetés a neozsurnalizmusba

Vágvölgyi András tudja, hogy Magyarország nem bokréta isten kalapján, sőt. A világot használja mérce gyanánt, hogy törpeségünk valóságos keretek között tündököljön. Csakhogy eközben kiderül: nem csak hazánk nem alkalmas arra, hogy bokréta legyen isten kalapján, hanem a Föld sem bír isten kalapjává magasztosulni. Vágvölgyi András publicisztikai működése során ráébredt arra, hogy ez a kettős csőd kizárólag iróniával emészthető meg. Vacak világban vagyunk vacakok - hát nem felemelő ez? Dehogynem, mondom én, úgy is mint vénebb pályatárs, bánatosan és rokonszenvezőn. Eörsi István Vágvölgyi az 1989-es nemzedékhez tartozik. Meghatározó élménye a rendszerváltás. Világszemlélete azonban egy korábbi nemzedékhez közelíti, a 68-ashoz. Innen vonzódása a lázadás szelleméhez, az elnyomás iránti útálata, a megcsontosodott hagyománnyal szembeni iróniája és kíváncsi rokonszenve más népek, más kultúrák, más kollektív sorsok iránt. Mindez Vágvölgyi számára nem kordivat, hanem személyes elköteleződés és önazonosság kérdése. Ez teszi képessé rá, hogy publicisztikáiban és riportjaiban érzékletes, pontos és tágas tablót adjon az 1989 körüli tektonikus változásokról, - s hogy szenvedélyesen, de mégis nagy tárgyilagossággal számoljon el azokkal a nemzedéktársakkal, akik siettek hátat fordítani a kezdetek közös meggyőződéseinek. Kis János Vágvölgyi írásainak különlegessége szinte minden esetben valami nagyon egyszerű tényre vezethető vissza, hogy ért ahhoz, amiről beszél; hogy tájékozottsága a tárgyalt anyagban mindig meggyőző, hogy adatai megbízhatóak, hogy stílusban a könnyű látványos helyett a pontosat kedveli, egyszóval már a választott eszköz lefegyverez, hogy figyelmünket végképp megnyerje a választott tárggyal, ami végsősoron minden szövegben ugyazan az ijesztően szánalmas alak, az, akit ki tudja milyen joggal már alteregónknak mondanak, az aljasul aktuális, a múltját a jövőjében fölzabáló történelmi állat, a nagy, a névtelen, a félelmetes alattvaló. Krasznahorkai László Korunk és szűkebb pátriánk Hunter S. Thompsonja, ha ez valakinek jelent bármit is. Még interjúzott is vele, de írni nem azért ír így, mert Thompson doktor egyszer konkrétan ráfogta a fegyverét. VBA történelmi érdeme, hogy a Magyar Narancsba írt riportázsaiban meghonosította a gonzo újságírást, amely műfaj lényege, hogy a cikk tárgyába a szerző beveszi önmaga szubjektív reflezióit is. Nem is beszélve a determinált ezpresszív szubsztancia posztmodern dekonstrukciójáról, ami át- és áthatja prózáját, főleg vásár- és ünnepnapon. Seres László