Néhusztán meséiből

NÉHUSZTÁN MESÉIBŐL. Néhusztán nem arab mesemondó, nem is perzsa énekes, a ki rövid sorokra foglalva mondja el csodák, hősök és szerelmek történetét. Néhusztán nem is ember, hanem ember felett való. Ő a kígyótestű démonoknak, a szeráfoknak ama leghatalmasabbja, aki még Mózes lelkét is úgy meg tudta venni, hogy érczből megalkotta képmását a berekben, ahol Izráel fiai jó illatokkal tisztelték mindaddig, amíg el nem jött Akháznak és Abinak a fia, Ezékiás király, aki eltörte a faragott képeket, levágta a berket és összezúzta magát az érczkígyót is. De a királyok köynve nem mondja meg, hogy Ezékiás, aki anyai ágon Zakariás unokája volt, a kígyódémonnak csak az érczből kiformált képmását írtotta el. Maga Néhusztán, a leghatalmasabb szeráf megmaradt, örökké és és akiket áldásra vagy kárhozatra kiválogat, azoknak félálomtól lázas éjszakákon meséket mond. Tud mindent, lát mindent, beszél mindenről, nincsen előtte ismeretlen sem kor, sem birodalom, sem pedig időn és téren túl való titok. És akit az álmatlanság kígyói marnak, ha hallgatja az ő meséit, vagy meggyógyul tőlük, vagy pedig kárhozottabbá válik. Minden kor történetén át és emberi korokon túl is beszél Nehusztán.