Nem mindennapi tárgyaink

Vadas József valóban felfedezésre indult; a magyarországi környezetkultúra fölfedezésére. Mindennapi életünk tárgyi kereteinek esztétikai minőségét vizsgálja - sokszínű megközelítésben. Könyve hatalmas vállalkozás. És hiánypótló is egyben. Hiszen a szerző történeti fejlődésében, gazdasági-politikai összefüggésrendszerében elemzi mindazt, amit a környezetkultúra, tárgykultúra, ipari formatervezés szinte szinonim terminus technikusai takarnak. Tárgyának valamennyi metszetéről képet nyújt - óriási problémaérzékenységgel s tiszteletre méltó indulati visszafogottsággal. Pedig ezt a könyvet az indulat ihlette, a legjobb értelemben vett elégedetlenség, türelmetlenség. Mindennapinak szánt tárgyak - illetve tervezőik - nem mindennapi kálváriái láttán. A jobbító kritikai szándék azonban nem torpan meg a borúlátó diagnosztizálásnál. Ellenkezőleg. Vadas József azt is megmondja, mi volna a teendő, s milyen folyamatoknak, lappangó tendenciáknak kell sürgősen gátat vetni. A téma parttalan. S a szerző szinte mindenről ír: iparművészképzésről, lakáskultúráról, az Ikarus formatervező kollektívájáról, a híres-nevezetes kockáról, azaz Rubik Ernő kálváriájáról, a Videoton "idegenlégiós" sztárdesigneréről, az Iparművészeti Vállalat Janus-arcú tevékenységéről, a fél évszázada következetesen hamisított "eredeti" matyó népművészetéről, a trafikmütyürkékről s természetesen Ráday Mihály városvédő mozgalmáról. De szó esik a világsikert aratott Saturnus étkészletről, a Herend-ízlésficam konzerválásáról, a romhányi csempegyártásról - s minderről a teljes keresztmetszet igényével. Miközben - s talán ez a legfontosabb - látni és nézni tanít. Naponta használt tárgyaink, életünk tárgyi kulisszáinak újrafölfedezésére oktat - érvényes optikával. Melynek kizárólagosságát nem hirdeti. De könyvét olvasva más szemmel nézzük majd a konyhai vágódeszkát, a fogkrém tubusát, a játszótéri mászókat, a formatervezett csuklós buszt. Végre körülnézünk. Igényesebben. Laikus és szakember egyaránt. Mert könyve mindkettőjükhöz szól.