Nem vagyunk istenek, de ennél többet érdemelnénk...

Az orvosi diploma megszerzését követően negyvenegy évig dolgoztam sebészként, vagyis közel öt évtizedet töltöttem el a magyar egészségügyben. Pályám során voltam kiképzésben részesülő beosztott orvos, majd az idő múlásával közép-, illetve felsővezető. Rövidebb-hosszabb ideig tagja voltam a magyar sebészet valamennyi vezető testületének. A szakmai tudás állandó bővítése mellett beleláttam négy hazai egészségügyi intézmény működésébe, illetve megismertem a gyógyítás folyamatában érintett valamennyi szereplő típusos és nemritkán atípusos viselkedését. Könyvemben ezt a rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem fejezetekbe. A rendszer középpontjában a beteg áll, hiszen az ő érdekében történik minden, de kitérek a hozzátartozók, valamint az egészségügyi dolgozók szereplésére is. Írok a gyógyító osztályok működéséről, valamint bemutatom az ellátás finanszírozását is, de nem riadtam vissza a kínosabb témakörök (paraszolvencia, peres ügyek, az ideális főnök tulajdonságai) elemzésétől sem. Mindvégig igyekeztem a jó, illetve a rossz dolgokra egyaránt rávilágítani. A végén a jobbítás, az előrelépés lehetséges, illetve szükséges lépéseit próbáltam meg összeszedni. A könyv nagyobbik része már elkészült, amikor a COVID-19-es járvány kitört. A föld más országaihoz hasonlóan hazánkban is minden eddiginél nagyobb teher hárult az egészségügyre. A hatalmas igénybevétel ismételten rávilágított számos általam már korábban leírt problémára. A függelékben ezekről készítettem a teljesség igénye nélküli feljegyzéseket, és egyáltalán nem volt célom a történések pontos kronológiai rögzítése.