Nemes rozsda - Novellák

Részlet a kötetből: Ultima ratio Meleg, sugaras októberi nap volt, midőn utoljára vadásztam szalonkára a k.-i mocsarakon. A szalonkák az élesen tűző nap melege alatt szépen kitartottak, lomhábban repültek, s csak akkor jutott eszembe az órát megnézni, midőn töltényeim már elfogytak. Háromra járt az idő. Egészen egyedül voltam a széles mocsáron. A mély, néma csendet nem zavarta meg semmi. Időnként fölrebbent előttem egy-egy csekkegő szalonka, amint a mocsárparton végigmentem; pár pillanatra hallottam fejem fölött azt a gyöngéden halk decrescendóba vesző, sivító hangot, amit a magasan járó, csörgő kacsát repülése okoz; a beláthatatlan magasságban járó vadludak szakadozott, gügyögő hangja mind távolabb és távolabbról hallatszott, aztán mély csendbe veszett minden hang. TARTALOM Gozsdu Elek: Ultima Ratio 9 Nemes rozsda 19 Őszi eső 29 Mea culpa 36 Petelei István: A nagyapó 51 Mayer, a zsidó suszter 61 Parasztszégyen 69 Bródy Sándor: Kaál Samu 83 Erzsébet dajka 89