New York percről percre

Az amerikai Ford-alapítvány vendégeként négy hónapot töltött az Egyesült Államokban Boldizsár Iván. Azzal a szándékkal telepedett meg egy New York-i szállodában, hogy úgy éljen, mintha ottani lakos lenne. ,,Ez a merész szándék elsősorban az életmódra, a mindennapok ritmusára vonatkozik. Igyekeztem az amerikaiak stílusát átvenni, megpróbáltam belülről látni őket. Ugyanakkor minél többet akartam megismerni éppen az életformából, a gondolkozásból, az emberi élet viszonyaiból, társadalmuk működéséről, művészetükről és művészeik, íróik helyzetéről. Minél többet akartam látni városaikból, városi tájaikból, hegyeikből, óceánjaikból és országútjaikból. . ." A napló hangulatát, stílusát egy kitűnő ötlettel határozta meg: utazása elején vett egy zsebmagnót, és segítségével azon melegében rögzítette élményeit. Mintha mi is részesei lettünk volna beszélgetéseinek fehérekkel és feketékkel, U Thanttal és taxisofőrökkel. Részt veszünk vitáiban diákokkal és tanáraikkal az ,,amerikai álomról" és a fiatalok lázongásairól, a generációs válságról, a tüntetésekről, a gazdagságról és az önbíráskodásról, irodalomról és művészetről; az erőszakról, háborúról és békéről. Az íróval együtt töltünk egy napot a fekete Harlemben és a portoricóiak gettójában, de meg vagyunk híva milliomosokhoz is. Az olvasó valóban percről percre éli át New Yorkot. Útinapló ez, amit anekdoták, valóságos novellák, drámai párbeszédek, leírások és szellemes, Boldizsár Ivánra jellemző elmélkedések tesznek emlékezetes olvasmánnyá.