Nikita gyermekkora

Tolsztoj egy gyermek nagy, ártatlan szemén át vetíti elénk a világot. Nikita, - a regény hőse, - eszmélő kisfiú, akinek minden perce egy-egy boldog felfedezés. A szélben sóhajtozó erdőt fedezi fel, s a szánkázásra hívogató domboldalt, az ácsműhelyben magába szívja a friss fenyődeszkák édes gyantaillatát, a tavon várják felejthetetlen kalandok, s a gyermekszoba is megtelik félelmetes rémekkel és mosolythintő koboldokkal. Aztán, - ahogy gyermeki horizontja rohamosan tágul, - életébe belép Vaszilij Vasziljevits a vérszomjas kandúr, "Sárgácska", a szabadságvágyat jelképező seregély, Klopik, a paripa "ki" a féktelen rohanás mámoros boldogságát ajándékozza Nikitának. És végül Nikita megismeri az embert. Ez a kíváncsian táguló gyermekszempár csodálatosan éles, felejthetetlen fotográfiákon örökíti meg a felnőttek világát. Tolsztoj regénye, - anélkül, hogy egyetlenegyszer leírná e nagyhangú szavakat, - Élet, Természet, Szabadság, Szépség - műve mégis, vagy talán épp ezért a hamvas, friss szépség, az élménnyé lett, vérré vált szabadság himnusza. Tolsztoj az igazi írók ritka adományával bír: Hőse, a kis Nikita kilép a papirosvilág betűrengetegéből, él, hódít, barátunkká lesz egy Cooperfield Dávidhoz, vagy a "Légy jó mindhalálig" Misijéhez hasonlatosan.