Noa noa

Valószínű, hogy Tahiti lakói a legrégibb időktől fogva meglehetősen széleskörű csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. Annak a titkos társaságnak, amely egykoriban a szigeten uralkodott, és amelyről még módomban lesz szót ejteni: az areáiknak ismétlődő ünnepségei a csillagok állásához igazodtak. Alighanem a holdváltozás természetével is tisztában voltak. Úgy vélték, hogy a hold a földhöz hasonló égitest, azon is laknak és ugyanolyan terményekben gazdag, mint a föld. A két égitest távolságát a maguk sajátos módján becsülték meg. Az órafa magvát egy fehér galamb hozta le a holdból a földre. Két holdjárásnyi időre volt szüksége, míg elérte a mellékbolygót, s amikor ismét két holdjárás múltán lecsapott a földre, tollai már mind kihulltak. A maorik hite szerint az általuk ismert madarak közt ez a galamb a leggyorsabb röptű.