Nyámnyila Nyúl és a Bűvös Bubák

- Pipijja, pipijja! - Mi az, ki az? - riadt fel Nyámnyila, és azonmód kereket oldott volna, ha Ememem meg nem ragadja a lábát és csendre nem inti. - Csssst! - suttogta. - Nincs semmi vész, csak maradj csendben! Nyámnyila remegett, de már nem akart elszaladni. - Mi ez a hang? - kérdezte. - Sára beszél álmában. Felváltva motyog két szót, amit értek is - igaz, nem tudom, mit jelent -, meg egy csomó másikat, amiből viszont egy kukkot sem értek. - Pipijja, parisszija! Merköszömbevolnuzséte turemölé, pepejenci - motyogta újra Sára álmában. - Szerintem érthető. Azt mondja, mert köszön be volna húsétel a túra mellé a Jenő apukája - brillírozott Nyámnyila. - Mi van? Hogy kinek az apukája? - Én beszélem ezt a nyelvet. - Persze. Én is. Teve teveljeveseven mevegbovolovonduvultávál? - Mi van a tevével? Nem értem, amit mondasz. - Pedig ugyanolyan halandzsanyelv, mint amit te beszéltél az előbb. - Én? Dehogy! - válaszolt nevetve Nyámnyila. - De inkább hallgassuk, hátha megértjük! - Pipijja, pipijja!