Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori Magyarországon

Szenci Molnár Albert 1610-ben publikált nyelvtana óta a magyar nyelv-tanírók túlnyomó többsége normatív nyelvtanokat ír(t). A nyelvtant a helyes magyar beszéd tudományának tekintették, ezért nem azt írták le, miként beszélnek a magyarok - tehát minden magyar -, hanem csak azt, ahogy a mintaadók beszélnek, a nyelvileg legműveltebbek. Ez a könyv eltér az eddigi hagyománytól: a magyarországi magyar nyelvhasználat tényleges állapotát mutatja be. A szerzők (nyelvészek és szociológusok) országos reprezentatív mintával végzett szociolingvisztikai kutatás alapján vizsgálják a rendszerváltáskori magyar nyelvhasználat társadalmi rétegződését. Végigvezetik az olvasót a nyelvi változatok és változások kutatásának tervezési fázisaitól kezdve, az elemzéseken és elméleti általánosításokon át a gyakorlati alkalmazásokig vezető úton. A nyelvművelők és az iskola által propagált explicit kodifikált normát szembesítik a magyarországi nyelvközösség nem vagy alig tudatosan elsajátított implicit normáival. 9 nem nyelvi (független) és 12 nyelvi (függő) változó korrelációinak részletes elemzésével, valamint egyéb nyelvhasználati-kommunikációs adatok bevonásával nyelv és társadalom új, sokszor meglepő összefüggéseit tárják fel. A könyv mindazoknak szól, akiket komolyan érdekelnek nyelvünk s társadalmunk összefüggései: nyelvészeknek és nem nyelvészeknek, szociológusoknak éppúgy, mint tanároknak.