Nyelvművelő kis tükör

ELŐSZÓ Új, a magyar köznevelés munkásainak különösen tanulságos és hasznos, de mindenki más érdeklődésére is joggal számot tartó könyvvel gazdagodik a Nyelvművelő kis tükör révén a nyelvünk élete iránt érdeklődők tábora. A szerkesztő a könyv anyagát - 38 szerző 161 írását - 300 rövid cikkből válogatta össze. Ezek 1983 márciusa és 1991 márciusa között jelentek meg a Köznevelés Anyanyelvünk" című rovatában, amelyet előbb Szathmári István irányított, majd engem kért fel a lap erre a megtisztelő szerepre. Mi tettük, ami tőlünk telt, de hűtlen lennék az igazsághoz, ha elhallgatnám, hogy a rovat életben tartása, a 35-40 gépírásos sornyi nyelvművelő cikkecskéknek minden számban való következetes megjelentetése elsősorban P. Kovács Imrének, a Köznevelés belső munkatársának, e kis kötet megálmodójának és gondozójának volt köszönhető. A könyv címe - úgy vélem - jól fejezi ki azt, amit a szerkesztő, a rovatvezetők és a cikkírók egyformán akartak mindig is: megmutatni az olvasóknak, milyen nyelven beszélünk mi, mai magyarok, hogy nyelvünk tükrébe nézve szembesüljünk önmagunkkal. Mert minden nyelv, a mienk is, olyan tükör, amely pontosan mutatja a társadalom tudatos mozdulatait és önkéntelen reflexeit egyaránt. S ahogy a nők is azért néznek a tükörbe, hogy aztán még szebbé tehessék magukat, úgy nekünk is azért kell nyelvművelő kis tükrünkbe pillantanunk, hogy nyelvünket gondolataink kicserélésének csiszolt és hatásos eszközévé tegyük.