Őfelsége, a Magyar Szent Korona

FÜLSZÖVEG Az Úr kegyelméből egy új évezred küszöbén vagy egy elmúlt évezred végén van szerencsénk élni és elolvasni egy olyan dolgozatot, egy kutatás eredményét, amely tényeket és téziseket tár fel a felfedezés erejével, amelyek egy évezreddel ezelőtt még ismertek voltak, tisztelet övezte őket és a következő évezredre mutattak. Szinte az Úr akaratából talán, de csaknem feledésbe merítette az idő és az emberi gyarlóság az igazságot. Nekünk, akiknek megadatott a jelen idő fordulóján munkálkodunk, kötelességünk, hogy keressük és ne "útálljuk" az Igazságot. Az Igazság szó magában foglalja azt a fogalmat, amelyről ez a könyv szól Önökhöz. A Magyar Szent Korona a legtökéletesebb összefoglalója az Úr örökérvényű igazságának. 1987-ben Passauban a Gizella-konferencián előadásomban felhívtam a figyelmét a jelenlévő szakértőknek egy vizsgálat szükségességére. Nevezetesen, hogy mikrófelvételekkel kellene megvizsgálni az európai kincstárakban lévő híres ötvöstárgyak gyöngydrótjait. A vizsgálat kidertíthetné, hogy az említett tárgyak között milyen műhelykapcsolat van. Például a Gizella-kincs kontra a Szent Korona, a Salzburgi csókkereszt stb., mivel nagyon nagy a valószínűsége, hogy egy nagy ékszercsalád tagjairól van szó. Elnéző és mosolygó moraj futott végig a jelenlevők között, ezt követően beszédében a Regensburgi Egyetem professzora kedves mesének titulálta fejtegetésemet a szembetűnő rokonságról, nem tartván időszerűnek a vizsgálatot. A sors és Csomor Lajos munkája időszerűvé tette ezt a kérdést. Művében nem kevesebbet állít (és helyesen), hogy az európai középkori szakrális ötvösművészetekről szóló fejezetet át kell írni, amiből egyébként történelmi konzekvenciák is levonhatók. Például a magyarok nem fosztogattak Nyugaton, hanem jogos örökségük (a Szent Korona és a hozzá tartozó kiegészítő tárgyak) keresésére indultak, minduntalan célirányos "kalandozáskor". Nehéz lenne ezeket az utakat rablóhadjáratnak minősíteni, hiszen a "kalandozó" magyarok összehasonlíthatatlanul gazdagabbak voltak a célba vett területeknél. A művészettörténészek és szaktudósok, akik tudásuk birtokában a hitelesség igényét támasztják önmagukkal szemben, nem kerülhetik meg többé ezt a kérdést: honnan származik az Európa ötvösművészetét, uralkodói történelmét gyökeresen befolyásoló kincsanyag. A XX. század végén ez morális kötelessége a tudományos világnak. Maradjunk néhány szó erejéig a tudományos világnál. Ismeretes, hogy 1978-ban hazahozták a Szent Koronát. A Szent korona aktivizálódik. Egy kis statisztikát készítettem, állítottam össze arról, hogy az elmúlt 70 évben hány forrásmunka született. Csomor Lajos melyeket használja érvei alátámasztására. Szembetűnő, hogy ezek 90%-a 1970-től látott napvilágot, tehát a tudományos igényt is gerjeszti a Szent Korona titka. Még szemetűnőbb azonban az, hogy ennek a 90%-nak sak 2-3+-a tartozik a nemzetkozi akadémikus állásponthoz. Hogy mi inspirálja Csomor Lajost és kollégáit, hogy a történelmi hézagosság és a magyar nemzet múltját feledtetni szándékozó erők labirintusába bemerészkedjen és ezer év porát, mocskát letakarítva egy jövőt sugárzó művel kerüljön ki abból, erre számára csak egy a magyarázat: ugyanaz a szent buzgalom vezette az ötvös kollegát ebben a labirintusban, ami annak idején meg-szállta a Szent Korona készítőit. Egy, a teológiának, a képzőművészet-nek és a természet-tudománynak csodálatos szintézise előtt állunk, amelyhez fogható tárgy nincs a Földön, amelynek elkészítése a Szentlélek segítő ereje nélkül ember számára aligha lett volna lehetséges. A Szent Koronának aurája, mágikus ereje van, amely önállóan is képes, ha az idő eljött, megnyilatkozni.