Ókút

Megint sötét lett, de ebben a sötétben most már a felnőttek is hiába biztatták egymást, senki nem aludt vissza. Szibill megint ott állt a szobában, és nyilvánvalóan mulatott rajtunk, főként a felnőtteken, akik nem veszik észre, hogy ott van. Néha sóhajtott valamelyikünk, apám a torkát köszörülte. Egyszer aztán nem bírtam tovább. - Hadd haljon éhen - suttogtam könyörögve. TARTALOM: Szüleim 7 A város 25 Önarckép 45 Figurák 58 Állatok 76 A tenger 88 Hitélet 93 Színház 109 Galléros köpenyeg 122 Karácsonyi ajándék 132 A képek 141 Művészetek 156 A gályarab 169 Tihany 179 Az idő 200 A versek 210 Ébredés 218 Iskola, férjeim 226 Várady Mária 251 Szibill 263