Óperencia - Pozsony, 907

Hanczár János tizedik kötetét vette most a kezébe az Olvasó. A beszédtanár-újságíró, talán a legtöbb Murphy törvénykönyv hazai szerzője, eddig összesen hét könyvet írt. Később megjelent két politikai szatírákat is tartalmazó könyve. 2006-ban úgy döntött, hogy megvalósítja régi álmát, és majd hat évig dolgozott a történeten, mely a magyarok Honfoglalást lezáró Pozsony mellett megvívott csatáját tárgyalja. A könyv, amit az Olvasó a kezében tart, kiválóan alkalmas arra, hogy megismerjük belőle a magyar történelem eme méltatlanul keveset emlegetett fejezetét. A pozsonyi diadal nem legenda. Ma már nemcsak az önjelölt kutatók foglalkoznak e témával, hanem a hadtörténészek egy része is az ügy mellé állt, és segít feltárni a részleteit annak a csatának, amelynek eredményeként 1105 éve végleg eldőlt, hogy lesz hazánk. Ezt a gondolatot szolgálja ez a filmre kívánkozó, forgatókönyvszerűen megírt történet is, továbbá példát mutat a kor embere számára arra, hogy nincs lehetetlen helyzet, nincs kilátástalan jövő: dolgozni kell érte, hol fegyverrel, hol szellemmel, s hazánk sorsát jobbra fordíthatjuk. A mai nehéz időszakban is nagyon fontos, hogy higgyünk a sikerben! A hazaszeretet, a nemzettudat kérdése hangsúlyossá válik a műben: anakronisztikusnak tűnhet ezen fogalmak használata a tárgyalt kor kapcsán. De mi magyarok jól tudjuk: szükségünk van olyan példaképekre, akik ezen tulajdonságokkal felvértezve évszázadok távlatából is tanítanak bennünket. Árpád, Kurszán, Csepel és a többiek példája erőt adhat nekünk a folytatáshoz.