Ördögi körben

Az életrajzi visszaemlékezésben a szerző önmagáról szól, de mi, olvasók, úgy érezzük, csak harmadik személyben van jelen. A kor, amelybe beleszületett, kegyetlen. Életútjának bemutatása - szinte oldalanként - jól érzékelteti egy volt munkásfiatal sokszor alig kivédhető szenvedéseit. Írása még nem késett el, mindenképp tanulságos és időszerű, mert azokhoz beszél, akik nem ismerték, nem ismerhették a régi Magyarországot, nem ismerték a háborút és annak összes nyomorát és szenvedéseit. Egyre kevesebben vannak, akik átélték a szerző által leírt történteket. Könyve nem enged feledésbe merülni olyan eseményeket, amelyek nélkül hazánk huszadik századi történelme nehezen érthető. A szerző helytállása életének válságos helyzeteiben - az internálás időszakában, partizántevékenysége idején, az 1956-os események drámai napjaiban - jól tükrözi egyéniségét, szimpatikus szerénységét. A visszaemlékezésben külön figyelmet érdemel, hogy a szerző 1944 végétől rádiósként, bizalmas beosztásban, Gerő Ernő mellett dolgozott már Debrecenben és később Budapesten is.