Orientalizmus

`Az orientalizmus fogalmának legáltalánosabb meghatározása a tudomány egy bizonyos ágára vonatkozó definíció. Orientalistának számít mindenki, legyen bár antropológus, szociológus, történész vagy filológus, aki egy-egy résztémában vagy nagy általánosságban a Kelettel kapcsolatos tárgyakat tanít, a Kelettel foglalkozó írásokat tesz közzé, a Keletet kutatja; a tevékenység, melyet végez: az orientalizmus. A tudományos kutatáshoz szorosan kapcsolódva létezik az orientalizmus fogalmának egy másik jelentéstöltete is. Eszerint az orientalizmus a Kelet és a Nyugat közötti ontológiai és episztemológiai különbségeken alapuló világlátás. Költők, regényírók, filozófusok, politikai gondolkodók, közgazdászok és birodalmi bürokraták egész sora tette ezt magáévá, s alapozta rá a Kelettel, népeivel, szokásaival, jövőjével kapcsolatos elméleteit. Az orientalizmusnak ez a fajta meghatározása magába foglalhatja Aiszkhüloszt, Dantét, Victor Hugót, de akár Karl Marxot is. Az orientalizmus fogalmának e két tartalma egymással folyamatos kölcsönhatásban áll, s a 18. század vége óta meglehetősen nagy, sőt talán irányított forgalom zajlik közöttük. Ily módon az orientalizmus jelenségét értékelhetjük úgy is, mint a Keletről való gondolkodás intézményesült formáját: a határozott kijelentésekben, a megcáfolhatatlan nézetekben, a keleti világ pacifikálásában és leigázásában testet öltő gondolkodásét. Az orientalizmus tehát nem egyéb, mint a Kelet meghódítását, átformálását és a felette való uralom megszerzését célul kitűző nyugati viselkedésminta. A palesztin származású Edward Said, a Columbia University összehasonlító irodalomtudományi professzora, a Modern Language Association elnöke ebben a híressé és hírhedetté vált polemikus művében a fenti szempontok szerint elemzi és bírálja a mifelénk inkább orientalisztikának nevezett tudományágat és művelőit (Sacy, Renan, Lane, Goldziher Ignác), valamint a saját (Közel-) Kelet- képükkel közízlést-véleményt alakító szépírók `orientalizmusát` (Goethe, Flaubert, Nerval, Kipling stb.) - elismerve ugyan a művek esetenkénti nagyságát, de kárhoztatva a bennük tetten érhető (s Európa 19. századi japonaiserie- vagy chinoiserie- mániájához hasonló) torzításokat.