Örökösnő

A férfi szeme gyémántként ragyogott a sötétben. Rám nézett, áthatóan fürkészve lényemet, mintha minden vonásomat magába akarná szívni, és megőrizni azokat az emlékezetében az idők végezetéig. Amint ajka megtalálta az enyémet, behunytam a szemem. Az első tétova érintésére szívem verdesni kezdett, mint a rigó szárnya, és ajkam - egész testem - megremegett. Lágyan megérintette remegő számat, és ezután a verdesés a szívemben harsogó robajjá nőtt, féktelenül visszhangozva a fülemben. Majd erős karjába zárta törékeny testem, mire a robaj mennyei harangok távoli visszhangjára szelídült, miközben egy csókban az érzékiség felé zuhantunk. Miután kockára tettem életemet és testemet, már a szívem kockáztatása is természetesnek tűnt.