Ősmagyarok imádkoznak

A könyv címe - Ősmagyarok imádkoznak - arra utal, hogy jelenünk múltunkban gyökerezik. Az Ősmagyarok alatt az Ősapák és Ősanyák értendők, akik a jelenben az időtlenséget képviselik - akiknek bennünk is élő világképét mítoszait, történetét, hagyományait, nyelvünkben megbújó nyomjelző emlékeit próbáljuk meg nyomon követni a múltba, ha lehet az Aranykorig, Orion, Nimród idejéig, a Napba Öltözött Asszonyig. Ez a hagyományban való részesedés az emberi élet létfenntartó tápláléka. Az ősök, akik imádkoznak és akikkel kapcsolatot keresünk, nem az egyén ősei, hanem az emberiség apái és gondviselői, a nép szelleme, magas és tiszta lelkek, az emberinél mérhetetlenül mélyebb tudással. A címben szereplő Ősmagyarok azok, akik imádkoznak értünk azért, hogy az emberiség a Jó Erők védelme alatt álljon. Ma azt értjük valóságon, ami az anyagi világot sem térben, sem időben nem haladja túl. De ezen a fizikai renden túl létezik, egy metafizikai rend is. Létezik a halandók és halhatatlanok természete, és létezik a látható és tapintható, ez előtt és ezen túl pedig létezik világfelettiségként szellemként a nem látható és nem érzékelhető. A mítoszok, amelyeket kutatunk, a látható világ mögötti világfelettiségről mesélnek nekünk Az imában megnyilvánuló túlvilági kapcsolatot kereső óhaj, a tér és az idő megtapasztalásában feltáruló szándék azt a vágyat mutatja, hogy visszajussunk egyfajta kiinduló helyzetbe, felidézzük magunkban azt az időt, amikor a mítosz még az élet maga volt A spiritualitás, az élet értelme túl van az életen és a halálon, és az ,,élet", a mi életünk semmi, ha nem a világfelettiség, az életen túli ,,több mint élet" irányába közelít.