Ötödik évszak

Matúz Gábor novelláiban vissza-visszatér az elmúlt két évezred központi alakja, Krisztus, aki letépi ugyan magát a keresztről, de hamarost vissza is kövül: nem cserélne korunk emberével. Mintha megrettenne a valóságtól. A valóságtól, amelyet át- meg átsző a "férj vagyok és szerető vagyok" tudathasadása: a szerelem riadt keresése, a vágy marcangolása, a szellemi-testi társ fontossága. Hidak és korlátok, belső parancsok és tilalomfák - minden életszíntéren. Temetőkben, csapszékekben és lépcsőházakban. Könyvtárakban, pártházak portáin, templomok hűvösén Budapesten, Balassagyarmaton, Etesen és az országutakon. S az idősíkok? A létezett szocializmus, a jelen vadkapitalizmus és az álmok imaginárius ideje. Mintha Salinger, Kerouac és Ginsberg szent szelleme lebegett volna a szerző körül, miközben költői-szürrealisztikus, olykor meghökkentő-cinikus írásait papírra vetette.