Ötvösség, nemesfémipar, divatékszer készítés

Előszó Részlet a könyvből: Az ötvösipar technikájának fejlődése Az ötvösipar mai fejlettségét az egyes műveletek: a sajtolás, a fémnyomás, a forrasztás, a különböző forgácsolási és csiszolási folyamatok technikáján keresztül lehet lemérni. Az ötvösség története az őskorba nyúlik vissza. Számos lelet bizonyítja, hogy az ősember különböző nyakdíszeket, karpereceket, yűrűket készített magának, előbb a természetben található ásványokból, kagylókból stb., majd később aranyből és rézből. Az i. e. 4. évezredből ránk maradt aranyékszerek még igen kezdetlegesek voltak, kalapálással készültek, forrasztás nélkül. Jelentős fejlődés csak akkor következett be, amikor az emberek a forrasztást megismerték, amellyel lehetővé vált bonyolultabb formájú ékszerek és használati tárgyak készítése is. Az i. e. 3200-ből származó szumir királysírok aranyleletei már cizellálással és forrasztással készültek. Az ókori ötvösség alapanyaga az arany és réz volt, amelyet termésállapotban találak. Az ezüst felhasználása csak jóval később kezdődött, mivel az termésállapotban nem fordul elő, s a kohászatára, azaz érceiből való kinyerés módjára csak i. e. 500 körül jöttek rá.