Palackposta... levél Rozikának a múltról és 1956-ról

Kalandregényekben fordul elő, hogy egy szerencsétlenül járt hajó életben maradt utasa palackpostával remél hírt adni magáról. A tenger hullámaira bízza üzenetét, hátha valaki kifogja és elolvassa. Ez az életregény Nádas László Munkácsy-díjas formatervező vallomása élete sorsfordulóiról félig-meddig palackpostának is beillik. Csak félig-meddig, mert van címzettje, Rozika, a gimnazista unoka, aki '56 évfordulóján iskolai feladatnak kapta, hogy emlékeket gyűjtsön a forradalomról. És megszületett ez a könyv, amely nemcsak neki, az ő korosztályának szól, hanem mindenkinek, aki "kifogja", mert tudni akarja, mi is történt velünk, magyarokkal az utóbbi 50, 60 évben. Hogy történhetett meg, hogy egy megnyomorított, megfélemlített nép egyszercsak felemelte a fejét és kimondta: Elég! Olyan sors tárul elénk, amely sokak számára talán ismerősnek tűnik: kitelepítések, elbocsátások, egyházüldözés, jegyrendszer, megfélemlítés a diktatúra alatt, aztán a forradalom fényes, hősi napjai, majd a megtorlás kegyetlensége. Egy művész élete ez dióhéjban, művészé, aki nem csak szavakkal tudja kifejezni érzelmeit. Megdöbbentő, szívszorító rajzok teszik még hitelesebbé ezt a különleges vallomást.