Palomar-Palomar

Kétnyelvű (olasz-magyar) kiadás, Szénási Ferenc fordításában. Palomar úr Calvino ironikus önarcképe. "Egy ember, aki útnak indult, hogy lassanként eljusson a bölcsességig. Még nem érkezett meg". A könyv lazán összefüggő epizódjai az ő útjának buktatókkal teli, mulatságos állomásai, apró-cseprő, mindennapos ügyekben és mélyértelmű, filozofikus útkeresésekben Palomar egyaránt rajtaveszt, akár egy képregény- vagy rajzfilmfigura, ám végül egy hullám olvasásától mégiscsak a világ olvasásáig jut el. A műfajokat páratlan gazdagsággal és eredetiséggel váltogató Calvino ezúttal a leírást kívánta ősi jogaiba visszahelyezni. Gondosan kimunkált, derűs-szomorkás, bölcselkedő állóképeit, melyek azért mindig történetekkel egészülnek ki, néma szavak együttesének nevezi, ahogyan Miró is néma zeneműveknek mondta festményeit. S mint experimentalista korszakában mindig, most is kombinatorikus módszerrel: hármas egységek számmisztikájával idézi meg az enciklopedikus teljességet