Panoráma

Egy borús kedvetlen vasárnap délután magamra maradva, idegenek között, magamhoz is idegenül és hitetlenül, a panoptikum előtt ácsorogtam és a rikító, durva plakátokat bámultam csüggedten: - milyen durvák és bántóak - és az a vonakodó bus kíváncsiság fogott el, ami néha, kétségbeesett percekben kívánatossá teszi, hogy megfeledkezzünk arról, amit szeretünk: gondolatainkról és érzésünkről s menjünk lefelé, piszkos és rossz szagú lépcsőkön, nyissuk külvárosi söntések ajtaját, - üljünk le részeg, danoló bakák közé; zsebünkben operai szabadjeggyel Siegfriedhez, menjünk be a bolhaszinházba és nézzük végig az előadást; zsebünkben D'Annunzió legújabb regényével, vegyünk ötér planétát és olvassuk el figyelmesen, - álldogáljunk hosszan, ahol elgázoltak valami munkást - és félig ájult, szorongó öntudattal, bámészan hallgassunk hosszan és figyelmesen holmi kikiáltót egy látványos bódé előtt. Így voltam és megváltottam a jegyet a panoptikumba és mentem föl a cifra lépcsőn és álldogáltam a királyok viaszszobra előtt és csodálkoztam, mily mopzdulatlanok, igazi ruhájukban, iazi szakállal és hajjal