Papírhajó

Nincs ma író, aki jobban ismerné az emberi szívet, mint Scott Spencer. Senki sem mesél meggyőzőbben, nagyobb éleslátással, több együttérzéssel az emberi szenvedélyről. Daniel Emerson egy brutális támadás gyötrő élményével tér vissza New Yorkból abba a Hudson menti városba, ahol felnőtt. Kate Ellis és lánya, Ruby társaságában kellemesen éli megszokott békés családi életét amikor villámcsapásként éri a már-már eltemetett érzés: a mindent felkavaró szerelem. Ráadásul a rajongott nő Iris férjezett, gyermeke van és színesbőrű. Daniel egy szeszélyes októberi hóvihar idején az asszony házában reked, együtt töltik az éjszakát, s ezzel megkezdődik az a titkos viszony amely kihat mindannyiuk életére: Daniel munkájára, a gyerekek nyugalmára, saját faji elvakultságukra, valamint önmaguk jelleméről alkotott, mindaddig alapvetően kedvező képükre. A Papírhajó felkavaróan ábrázolja a testi-lelki vágyakozás reménytelen hevességét s az ősi ellentétet, amely a társadalmi rend meg a rendbontó vágy között feszül.