Parázs, béklyó, glória

Szép szövésű gobelin lenne ez a kötet, ha a múzsa képpé varázsolná az írások lelkét. Mint a matróna kort ómama, aki ha kellett, alig serdült lányként már elérte kacsójával a rablóaprító baltát. A "Vadászkalandom Ozorán" című derűs írásban is élnek a szereplők, csak az áldozatnak hagyott kevés időt a szomszédban lakó fenevad. című novellának komorabb a hangja. Igaz, nem éppen társadalomról, és a bankok hitelrendszeréről. A helyett csak egy tiszta szerelemről, tönkrement házasságról, s a kilátástalan jövőről mesél. , "Szemelvények" írásait az intézetében eltöltött évek sugallták. Az Isten malmai opusról nehéz írni. Nem családkrónika, mert a szerelmesek évtizedig hordják döntésük keresztjét. Monográfia sem, mert ahhoz nem elég egy faluról tudni, hogy mindenki mindenkit ismer, és szívesen fürkészik egymás lelkét. Hanem mindezek egybegyúrva, kis kortörténet, és egy kincset rejtő, derűsebb jövőt sugalló kisregény.