Peter Camenzind

"Azzal, hogy a természet szeretete személyessé alakult bennem, és úgy tudtam fülelni hangjaira, mint más anyanyelvű jó barátra és útitársra, nem múlt el ugyan bánatom, de valahogyan megnemesedett és megtisztult. Szemem és fülem élesebbé vált, finomabb árnyalatokat is meg tudtam különböztetni, és arra vágytam, hogy az élet szívverését egyre közelebbről, egyre tisztábban halljam, talán valamikor meg is értsem, és lehet, hogy egyszer majd megadatik nekem, hogy költői nyelven ki is fejezhessem tartalmát. Akkor majd mindenki közelebb kerül a megújulás, a tisztaság és a gyermekiség forrásaihoz. Eleinte ez csak óhajtás, álom volt... és nem tudhattam: beteljesül-e valaha. Egyelőre azt tűztem ki célul, hogy minden látható dolgot szeretni próbálok, és leszoktattam magam arról, hogy bármi iránt is közönyt vagy megvetést érezzék."