Petrőczy Kata Szidónia kézírásos verseskönyve

Petrőczy Kata Szidóniát (1662-1708) tartja az irodalomtörténet az első igazán jelentős magyar költőnőnek. Negyvenöt költeménye egy kézírásos verseskönyvben maradt ránk, e kis alakú - 13,9x9 centiméteres - könyvecskének azonban ugyancsak kalandos sors jutott osztályrészül. A verseskönyvet mintegy másfél száz évvel a költőnő halála után Radák Istvánné Rhédey Klára fedezte fel az Alsó-Fehér megyei magyar-ózdi Pekry-kastély könyvtárában. Elküldte Gyulai Pálnak, s ő 1864-ben Toldy Ferencnek, 1865-ben pedig Thaly Kálmánnak adta tovább. Ők mindketten lemásoltatták a verseket, bár ezek a másolatok nem sikeredtek teljesen pontosra. Mindazonáltal e másolatok nagy fontosságra tettek szert, s csak 1950-ben bukkant rá Berlász Jenő a Magyar Tudományos Akadémia Történeti Bizottságának iratai között.