Pikareszk Auschwitz árnyékában

A Múlt és Jövő Kiadó Heller Ágnes zsidó tárgyú írásaiból indított sorozatot. (Az indító kötet Auschwitz és Gulág címmel holokauszt értelmezéseket adott közre.) Második kötetként a filozófusnő zsidó irodalomról szóló esszéit gyűjtöttük össze. A négy írás egyszerre jár körül esztétikai és a zsidó történelemből és ábrázolási lehetőségeiből adódó filozófiai problémákat, és ugyanakkor megrajzolja azoknak az íróknak a portréját is, akiknek az éleműveiből ezek a sorskérdések ki is bonthatók – nemcsak az irodalmi ábrázolás, de a zsidó azonosság és sors nagy kérdései is – mégpedig univerzális élménnyel és érvénnyel. Heller hősei: I.B Singer, Stefan Zweig és Kertész Imre. Életük és munkásságuk – mindaz a történelmileg és szociológiailag behatárolható életanyag, amit életművük képvisel – átfogja az európai zsidóság 20. századi sorsát. A sors állomásait – reményekét, illúziókét, s azok megvalósulásait, valamint a kiábrándulás folyamatát, és aztán a „sorstalanság”-ba „fejlõdést.” Valamennyi írásra és íróra Aushhwitz kéményei vetnek árnyékot. Ez a „narratíva” és világhelyzet határozza meg, mindazt, ami előtte és utána született. . A kötet elsõ és utolsó esszéje között (A magyar irodalom zsidótlanítása, Húsz év után a Sorstalanságról) Kertész Imre Nobel díja – ez a magyar szellemnek évszázadokat átvilágító és újraértékelő eseménye – teremt megvilágító kapcsolatot. Ez a villámfény hirtelen leplezi le, miért és milyen hamis elvárások rendszerében nem alakult ki zsidó irodalom Magyarországon a 20. században. Születtek ugyan zsidó művek, de törvényszerűen csupán belső emigrációban, a magyar irodalmi tradíciókon és diskurzuson kívül.