Pipaszó mellől

A PACEMÁNTOS MEG A LÖZSÉR Konyec Pál hírneves csizmadiamester a műhelyében csendesen dolgozik. Kezében ár, orrán okuláré, ölében egy kaptafára felhúzott bőrdarab, mellette csirizestál és körülötte a csizmadiaműhelyek savanyu illata, mely a csirizestálból halk undorodással lengedez. Nagy csend, álmos légyzümmögés, halálos unalom: nyári délután. Egyszer csak nyilik az ajtó és belép rajta egy öreg paraszt. Fején turisüveg, vállán posztószéltarisznya, mellén temérdek sokaságú pitykegomb, combjain feszes, nadrágra tapadó vitézkötés, lábain fesledező csizmaszár: csendes Bartók Dömötör. Azért csendes Bartók, mert a másik Bartók megkülönböztetés okáért olyan hangosan beszél, mint egy trombita. Annál csendesebb. Ennek a kis könyvnek minden irodalmi igénye: nehány vidám perc ebben a szomorú világban.en ez a Bartók, aki most halkan beköszönt, hogy: - 'csiértessik...