Pipitérország (dedikált)

FÜLSZÖVEG Vannak készülő kéziratok, számítunk rájuk, mégis a legváratlanabb pillanatba érkeznek meg. Kara Kocsis Gabriella eddig verseivel szerzett nevet magának, 2003-ban meg is jelent a Visszhang sem felel című kötete. S ebben az időben mesélt egy regénytervéről, amely lényegében az ő kisgyerekkorát ölelné fel. Vagyis az 1945-től az 50-es évek elejéig terjedő időszakot. És a regény elkészült, megérkezett. A helyszín: Zala megye, Zalaegerszeg és egy, a jugoszláv határ menti kis falu. Ahol egy kántortanító család él, két kislány és az anya. Nagyon várják haza apukát a hadifogságból, legfőképp Marika és Gabika. A legendává vált családfő nehezen akar megérkezni. Egyelőre leveleit hozza a postás. A főhős, Gabi sokat gondol rá, s maga három éves, nyiladozó értelmével szeretné megérteni ezt a világot. A felnőttekét. Sok-sok kérdése van. Verseket költ, játszik pajtásaival, meglátogatja a szomszédokat, kalandokat él át. Társalog a madarakkal és füvekkel, együtt lélegzik a földdel. S a mindenütt virító pipitérek kísérik lépteit a mezőn, a réten, a nagy tágas udvarokban. És egyszer csak, akár a mesében, hazaérkezik apuka. A tanító úr újra "tanulja" családját, kapcsolatokat keres, régi barátokat. De érzékelnie kell: megváltozott a falu, az ország. Az ötvenes évek rideg lehelete őt is megcsapja. Bár fölkérik, hogy lépjen be a Pártba, elhárítja a kérést. És az áthelyezést nem várat magára. Az iskolássá érő Gabika szemével látjuk az eseményeket, ahogy a falu népe döbbenten veszi tudomásul: vannak nagyobb hatalmak, akik előtt meg kell hajolni. És elérkezik a búcsúzás ideje. Gabika is búcsúzik, a hangyáktól, a bogaraktól, a bokorban kialakított kis "fészkétől". Búcsúzik a nem gondtalan, mégis gyönyörű gyermekkortól. Pipitérországtól, amelynek emléke soha nem halványul el benne.