Politikai hisztériák Közép- és kelet-Európában

Bibó István munkásságában a fasizmusról, a nacionalizmusról és az antiszemitizmusról kialakított felfogása központi helyet foglal el. E nézeteinek közös elméleti alapját a politikai hisztériáról szóló, társaslélektani ihletésű történeti koncepciója alkotja. A politikai hisztéria Bibónál a politikai egyensúly hiánya, ami traumatikus történelmi élmények, a demokratikus fejlődés krízisei nyomán alakul ki, és hatalomkoncentrációval párosuló vezetési és elitválságot jelent. Jellemzője, hogy a politikai döntések, a politikai kultúra és a politikai szocializáció terén mind a realitáshoz való viszony, mind pedig az értékvilág megzavarodását idézi elő, és hamis alternatívák mentén szerveződő, kezelhetetlen politikai konfliktusokat eredményez a bel- és külpolitikában egyaránt. Bibó ezzel kapcsolatos álláspontjának rekonstrukciója és a jelen viszonyokra való adaptálása a mai magyar közélet fokozódó kettészakadása közepette a közgondolkodást uraló terméketlen diskurzusok meghaladását célzó vállalkozás. Ehhez Bibó gondolatait be kellett ágyazni a 20. század magyar és közép-európai történetének, különösen társadalomtörténeti és eszmetörténeti tendenciáinak kontextusába, és konfrontálni a fasizmussal, a nacionalizmussal és az antiszemitizmussal foglalkozó szakirodalom főbb megállapításaival. A munka messze túlmutat a szűk értelemben felfogott Bibó-filológia körén: a hisztériafogalom alapos elemzésével a kortársi politikai viták reflexiójához és feloldásához is hozzájárulhat.