Politikai szociológia - Politikai közösségek. Az uralom

Max Weber egyedülállóan összetett és gazdag politikai szociológiája a társadalmak (vezetést és követést feltételező) irányítását elemzi: a közös feladatok teljesítésének irányítását, az igazgatás módszereinek és szervezeteinek típusait, az irányító hatalom történeti, jogi és eszmei alapját és megosztását. A politikai közösségek lényegét jelentő uralom (szóhasználata szerint az érintettek által törvényesnek tekintett hatalom) minden társadalomban központi súllyal bír: a gazdasági javak, a társadalmi rangok, a cselekvői tudások, a parancsolási jogosultságok és engedelmeskedési kötelezettségek megszerzésének és megtartásának rendjét szabja, őrzi, illetve változtatja meg. Az uralom, ha kell, az erőszak alkalmazását is megengedi; általában gazdasági és tekintélyfölényen alapul; legitimitása forrásaként eszmei igazolást is feltételez. Tárgyalása ezért a vizsgált társadalmak vagyon-, megbecsülés- és tudásbirtoklásainak harcos vagy békés keletkezésére, szokásaira és intézményeire éppúgy kiterjed, mint az önazonosító világfelfogásokra és magatartásirányító értékrendekre: az eredettörténetekre és birtoktörténetekre éppúgy, mint a hitvallások történetére. Az uralom ősi típusaitól a modern racionális-bürokratikus típusig a politikai közösségek (mint a mai nemzetek és államok) sok változata jött létre - megkülönböztetésük és megértésük a hatalomról és uralomról való tudásunk elmélyítéséhez járul hozzá.