Praeteritum - 1956

Csak a hiteles történetírásban és csak a hiteles emberekben hiszek. Ez a két alapvetése ennek a kötetnek is. A Praeteritum - 1956 a magyar történelem közeli régmúltjáról szól. Cikkek, publicisztikák gyűjteménye, amelyek a 2000-es évek közepétől íródtak. Nehéz idők lenyomatai, reflektálnak a jelenre is, bemutatják az 1956-os magyar forradalomhoz és szabadságharchoz vezető utat és az 1956 utáni, folyton falakba ütköző útkereséseket. Az írások szólnak filmekről, művészetről, politikáról, fiatalokról, de leginkább a totális kommunista diktatúrában elveszett antik és keresztény értékekről. És azokról, akik ezen értékek mentén igyekeztek mégis, nemcsak forradalmárként, hanem hétköznapi emberként vagy alkotóként "élni", nemcsak túlélni. Szólnak az igazi hősökről, akik még köztünk vannak és most, az utolsó órákban el tudják mondani mindazt, amin keresztül mentek, 1956 táján. Ilyen Sujánszky Jenő egykori forradalmár, aki azóta is minden évben koszorúz Párizsban, őrizve a magyar 1956 emlékét és ilyen Sárközi Mátyás, aki azóta is sokat ír a magyar '56-osokról, a Szabad Európa Rádióról, az emigránsokról. Az alkotói folyamatban az "Igazat mondd, ne csak a valódit!" elvet követtem. A kötet képei is erre a szálra épülnek. A képek, amelyek valóban igazi fotók. Amiket olyannyira elrejtettek 1956 után, hogy csak a 21. században kerültek elő, egy építkezésen. Képsorok a forradalmi napokról, ráadásul szülővárosomról, Kaposvárról, az ott élőkről készültek. Így kapcsolódnak össze - hiszem, hogy nem véletlenül - generációk, sorsok, történetek, még ha a diktatúra keresztül is gyalogolt rajtuk és ezáltal kicsit rajtam és kortársaimon is. Ez már a mi generációnk feladata: a szabadság eszméjét szem előtt tartva, számot vetni, nem suttogni, nem megalkudni, nem elhallgatni és nem félni! Kovács Emőke