Pszichofarmakológia

A gyógyszer általában véve minden olyan anyag, melyet a szervezet működési zavarainak elhárítása, megelőzése, a működés javítása, a működések összhangjának helyreállítása végett alkalmaznak. Szolgálhatnak gyógyszerként a test saját építőanyagai is (hormonok, vitaminok, ásványi sók stb.) olyan mennyiségben, melyek a szervezetben nem fordulnak elő. Ezen anyagok hatásaival, hatásmechanizmusával, anyagcseréjével, eloszlásával és eliminációjával foglalkozik a gyógyszertan (farmakológia). A méreg olyan anyag, mely összetételénél és/vagy szervezetbe jutott mennyiségénél fogva káros. A mérgek a méregtan (toxikológia) tárgyai. A gyógyszerek a sejtek, szervek, szervrendszerek működését módosítják, alkalomadtán megszabadítják a szervezetet kórokozó mikroorganizmusoktól, új működéseket azonban nem teremtenek, csupán a meglevőket befolyásolják. A gyógyszerek hatása érvényesülhet közvetlenül a befolyásolt szerveken, sejteken, vagy közvetve e szervek által befolyásolt más szerveken is. Így pl. egy szívre ható szer hatása kiterjed az egész keringési rendszerre, vagy egy hipofízisre ható szer a belső elválasztású szervek nagyobb csoportját is befolyásolhatja. A pszichofarmakológia azon szerekkel foglalkozik, melyek az idegrendszerre, s ezen keresztül a pszichére hatnak (pszichotróp anyagok). Vizsgálja egyrészt azokat a vegyületeket, melyek az idegi működés és a magatartás betegségei gyógyításában hatékonyak, másrészt segítséget nyújtanak az idegi és pszichés működések, a magatartás idegi mechanizmusának felderítéséhez. A pszichofarmakológia tárgyát képezik azok a kábítószerek és élvezeti szerek is, melyek mértéktelen fogyasztása a testi és lelki egészséget veszélyezteti; tárgyalja azok hatásmechanizmusát, következményeik gyógyítását és a tőlük való megszabadulás módjait is. A pszichofarmakológia fontos témája a gyógyszerek megkötésében szerepet játszó biológiai struktúrák, receptorok és sejten belüli hírvivő rendszerek felderítése is.