Pulmonológiai betegségek

A tüdőgyógyászat az 1980-as évekre az összes légzőrendszeri betegséget magába foglaló mai értelemben vett pulmonológiává vált. E szakterület az utóbbi évtizedben gyors fejlődésen ment át. Javultak a diagnosztikus eljárások, a gyógyszeres lehetőségek, és közelebb jutottunk néhány betegség patomechanizmusának megismeréséhez, mely szemléleti változást eredményezett kezelésükben is. E változások tették szükségessé, hogy a szaktárgyat jól átfogó egyetemi tankönyv jelenjen meg. E könyv elődje az 1999-ben megjelent Magyar Pál és Vastag Endre szerkesztésével "Légzőszervi betegségek" című tankönyv volt használatos mind a négy orvosegyetem pulmonológiai oktatásához. Az azóta eltelt hat év után a szerzők – mindannyian a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának oktatói - az újranyomtatás helyett a legújabb ismereteket magába foglaló új könyv írása mellett döntöttek. Számos fejezetnek más szerzője lett, és csak a valóságban is kevés ismeretújdonsággal gazdagodó témaköröket emelték át szerzőik a szükséges kiegészítésekkel, módosításokkal e címében is megkülönböztetett tankönyve. Az első tíz legnagyobb mortalitású betegség közül négy, a tbc, a pneumonia, a tüdőrák és a COPD elsősoban a pulmonológia kompetenciájába tartozik. A háziorvosi gyakorlatban vizsgált betegek igen jelentős hányadának légzőszervrendszeri panaszai vannak. A nem pulmonológiai osztályokra kerülő betegek nem elhanyagolható részének is "mellékleletként" lehetnek ilyen jelleű tünetei, betegsége, illetve szövődménye. Fontos tehát, hogy az orvostanhallgató kellő mélységű ismereteket szerezzen e szakterülethez tartozó, incidenciájában és prevalenciájában töretlenül növekvő tendenciát mutató betegségekről. A pulmonológia utóbbi években történő fejlődése a tankönyvben tükröződik, így ajánlott nem csupán az orvostanhallgatóknak, hanem mindazoknak is, akik ismereteiket ez irányban szinten tartani és tobábbfejleszteni kívánják.