Pulszky Ágost

Pulszky Ágostnak voltak sikerei, de nem volt sikere" !A pályatárs, Emmer Kornél eme aforisztikus tömörségű megállapítása kapcsán óhatatlanul is kétkedés lehet úrrá Pulszky életrajzának ismerőjén. Lehet-e kétségbe vonni egy 55 évre szabott életpálya sikerességét, ha azt 26, valamint 29 éves korban elért magántanári, illetve professzori kinevezés, MTA levelező tagság, társadalomtudományi társasági elnökség, alapműnek számító és angol nyelven is elismerést kivívó opus, tucatnyinál több tanulmány, több ezer oldalra rugó megörökített előadásanyag, harmincévi aktív országgyűlési képviselőség, delegációtagság és kultuszminisztériumi államtitkárság tölti ki tartalommal? Szokványos mércét alkalmazva persze aligha nevezhető reálisnak Emmer értékelése, ámde egy életút megítélése nemcsak a megélt életsors alapján történhet, hanem a benne rejlő és az azt feszítő lehetőségek, a talentum szempontjából is, és ebből az aspektusból közelítve Pulszky munkásságát, Emmernek igaza lehet. Nézzük hát, ki is volt valójában ez a tündöklő tehetségű tudós és államférfi! Pulszky Ágost 1846. július 3-án Bécsben született. Édesapja, Pulszky Ferenc, a szabadságharc idején minisztériumi államtitkár, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, a Szemere-kormány meghatalmazott diplomatája Angliában, majd a szabadságharc után az emigráció egyik vezéralakja, a kiegyezést követően pedig országgyűlési képviselő, a Nemzeti Múzeum igazgatója, számos archeológiai és nyelvészeti tanulmány és több mint 800 cikk szerzője. Édesanyja, Walter Teréz, bécsi nagypolgári családból származik. Az ifjú Angliában nevelkedik, előmenetele az University College Schoolban kiváló. Ez idő tájt apja diplomáciai pályára, esetleg indiai külszolgálatra szánja, de a történelem közbeszól. Pulszky Ferenc 1860-ban, a Daily News levelezőjeként, egyúttal diplomáciai küldetéssel, a családdal együtt Torinóba költözik. A fiú tehát Torinóban, a Liceo San Francescóban végzi középiskoláit, így szemtanúja lehet a létrejövő olasz egység végkifejletének. Jogi egyetemi tanulmányait azonban már - többek között Deák személyes javaslatára1 - Magyarországon végzi. Egyetemi társai egyszerre adóznak csodálattal a kiváló, nyugatias műveltséggel bíró és a 48-as szerepvállalás és emigránslét dicsfényével övezett fiatalembernek, mely respektust csak növelik a hazai közéleti szerep, az előkelő családi származás és a vagyoni függetlenség mozzanatai. Eötvös József például 1865-ben levelet ír Pulszky Ferencnek, melyben elragadtatással szól a fiúról. A nem mindennapi tehetség és felkészültség, a szuverén intellektus és látásmód utat tör magának és művekben ölt testet. 1865-ben még csak kisebb írásai, cikkei jelennek meg, valamint angolból fordít, de 1866-an hallgatótársával, Tauffer Emillel, egy több mint háromszáz oldalas pályamunkát készít A börtönügy múltja, elmélete, jelen állása, különös tekintettel Magyarországra címmel.