Pusztai bogáncsok

"Született elbeszélő, a keleti mesemondók fajtájából, olyan, aki meghatódik és megittasul saját meséin, annyira, hogy ha egyszer megkezdődött a mese, senki sem tudja, ő maga sem, egy óráig fog-e tartani vagy ezeregy éjszakáig. A kanyargó Duna végtelenje... ... a könyvek életét idézik fel; művét éppúgy, mint életét, a Barátságnak ajánlhatná: mert ez az érzés szent szenvedélye ennek az embernek. Útjában megáll és visszaemlékezik azokra az arcokra, melyekkel találkozott, mindegyik magán viseli sorstalányát, melyet meg akar fejteni. És a regény minden fejezete valami novellaforma lesz. E novellák közül három-négy, azokból a kötetekből, melyeket ismerek, méltó az orosz mesterekhez. Különbözik azonban tőlük temperamentum, ragyogás és szellembeli határozottsága tekintetében. Valami tragikus vidámság van benne: a mesemondás gyönyöre, amely a szorongó lelket felszabadítja."