Ráhangoló-szupervíziós tapasztalatok

A könyv, amelyet a kezében tart az olvasó, a Magyarországon valaha megjelent kevés számú olyan munka egyike a szupervízióról, amely valóban nekünk íródott és valóban rólunk - szupervízorokról, szupervizáltakról, intézményeinkről - szól, és legfőképpen valós problémákról, amelyekkel mi mindannyian nap mint nap találkozunk. A régóta tervezett (és hiányolt) könyv nem valamely nálunk előrébb tartó ország egy neves szerzőjének magyar fordításban közreadott összegzése a külhoni szupervíziós tapasztalatokról, hanem egy magyar szerző - nevezetesen Pik Katalin - foglalja össze benne magyarországi tapasztalatait a szupervíziós munkáról. A szupervízió ráadásul amúgy is olyan terület, amely a szociális munka - és általában a segítő foglalkozások - sokat vitatott témája. Többféle szupervíziós modell létezik a világban. Sokszor elmondtuk, hogy a szociális munka - és a szupervízió talán még inkább - társadalomfüggő, kultúrafüggő. Semmiképpen sem lehet egyedül üdvözítő szupervíziós megközelítést átvenni egyetlen országból sem adaptáció nélkül. A szupervíziónak ugyanis nagyon érzékeny figyelemmel kell követnie mindazt, amit a szakmában dolgozó szociális szakemberek problémának látnak, amiben segítséget várnak, ahol a szakma tart.