Ránk akarták kenni (Saját képpel)

1952-54 között a svéd királyi külügyminisztérium immár tizenöt írásbeli és harmincnégy szóbeli jegyzékben követelte a szovjet kormánytól Raoul Wallenberg hollétének felfedését és a diplomataútlevéllel ellátott svéd állampolgár hazabocsátását. A szovjet illetékesek azonban csak Andrej Visinszkij, a főügyészből lett külügyminiszter 1947-ben elhangzott nyilatkozatát visszhangozták: "Wallenberg nincs és nem is volt a Szovjetunióban és személye előttünk nem ismeretes". 1952 novemberében VI. Gusztáv Adolf svéd király Raoul Wallenberget az "Illis quorum meruere labores" feliratú arany érdemrenddel tüntette ki 1944-es budapesti tevékenységéért. A stockholmi külügyminisztérium a kitüntetés tényéhez külön kommünikében azt a magyarázatot fűzte, hogy ez nem posztumusz elismerés, ezt az érdemrendet nem szokás elhunytaknak adományozni - Wallenberget tehát nem tekintik halottnak... E sűrűsödő "kellemetlenkedések" hatására talán azt mondta valaki Moszkvában: - Hát találjatok már ki valamit, fiúk! És a fiúk kitalálták.