Regál

"Van-e határ? Vagy csak a képzeletem játéka az egész? Ott van a határnak nevezett valami, ott elöl, a fekete puha éj selymébe öltözve. A határ, amelyet át kell lépnem. Meg kell járnom, át kell jutnom rajta. Valami különleges határ, világokat választ el." A menekülés mindig ugyanaz: hátunk mögött a kín, előttünk a remény. Közbül pedig az út, ami mindkettő egyszerre. Tarkovszkijnál mocsár, Babitsnál a cet gyomra. Böszörményi Zoltán Regálnak nevezi. Valóság és vízió, melynek présében a pokol és a purgatórium áthatolhatatlan masszává tömörül. Számkivetettség, fuldoklás, halál - és fel-felvillanó fények, megújuló remény, emberségfoszlányok, szeretetmorzsák... Lebegő álomvilág és vaskos valóság, bejárható tér és emlékek, vágyak tünékeny világa: ez a Regál. Mint a délibáb, vibrál maga a szó is. "Regal" - angolul: királyi. Magyarul valami gomolygó, képlékeny, formálódó alakzat a "reál" és a "regnál" határán. Itt él az író. Ezen a határon. Ez az ő összetéveszthetetlen világa. Mányoki Endre