Reggeli a műteremben

FÜLSZÖVEG Manet 1868-ban festette Reggeli a műteremben című képét; először az 1869-es párizsi Salonban állította ki, ma főművei között tartják számon. A XIX. század önértékelése és megértése szempontjából is alapvető kép: a festő csendéletszerűen egymás mellé helyezi alakjait s különállásukban fejezi ki a polgár elszigetelődését, elmagányosodását. A kötet nemcsak akorabeli festészet egyik legérdekesebb művéről szól, hanem iskolapéldája annak is, hogyan mélyedhetünk el egy képben, hogyan juthatunk el az aprólékos vizsgálat, odafigyelés útján a műalkotások gyökereiig. Ez a kis könyv a kitűnő művészettörténész, Werner Hofmann egyik legfrissebb munkája. Hofmann 1928-ban született, művészettörténeti tanulmányait Bécsben és Párizsban végezte; 1950-55 között a bécsi Albertina munkatársa volt. 1960-ban kezdett hozzá a bécsi Museum des 20. Jahrhunderts gyűjteményének megszervezéséhez és annak megnyitásától (1962) hét éven át igazgatója volt; 1969 óta a Hamburger Kunsthalle élén áll; vendégprofesszorként tanított a Berkeley és a Harvard egyetemen, 1984-ben a New York-i Columbia egyetem hívta meg. "A modern művészet alapjai" című könyve magyarul is megjelent. Vissza TARTALOM A kép hangsúlyai: megegyezés és ellentmondás 7 Önkény, véletlen és számítás 17 A közönytől az elmagányosodásig 25 A visszavonultság világai 42 Felszabadulás mint elidegenedés? 58 A profanizált ikon 70 Jegyzetek 75 Manet életrajzi adatai 79 Manet főbb művei 81 Irodalomjegyzék 82 Képek forrása 84