Remancipáció

Életünk meghatározó része, sôt, egyik fô mozgatórugója a fajfenntartási ösztön. A biológia törvényei alapján a férfiak ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy génjeiket minél szélesebb körben örökítsék tovább. Újdonsült keresztény civilizációnk azonban ezt nem tûrheti, a régi rendet felváltotta a monogámia, a férfiak megnôsülnek, és attól kezdve szigorú szabályok szerint kell élniük párjukkal. De mi van, ha a kirendelt társnak egy idô után már nincs kedve ahhoz, hogy aktivitásunk célpontja, illetve befogadója legyen? Három lehetôség adódik: 1, kôkemény aszketizmus, önmegtartóztatás; 2, dühöngés, lerészegedés, családon belüli erôszak; 3, máshol keressük a tôlünk megtagadott boldogságot: félrelepünk, kurvázunk, szeretôket tartunk. A férfiak többsége persze a harmadik verziót választja, hisz az a legkellemesebb és nem utolsósorban a legtermészetesebb is.