Remény

Ez a könyv végső soron az eltűnésekről szól: Egyes szereplői egyszerűen elutaznak, vagy egy hazugságban bujdokolnak évekig, mások meglelni vélik az átjárást egy másik dimenzióba, ahol mintha újabb valójuk várna, végigmennek az egymással szembe fordított tükrökben kialakult végtelen úton, vagy megöregednek. Nem tudható, menedéket keresnek, otthont a világban, melynek sorra elhagyják tárgyait, tájait, miközben megragadni akarják, vagy az időt próbálják kijátszani. A bökkenő csak az, hogy én éppenséggel a jelenlétről, az önmagunkra találásról akartam írni, mégpedig úgy, hogy mesélőként is mellékszereplője legyek a történeteknek. Csakhogy másként alakult. "A valóság meghódításában elszenvedett kudarcaink alapján rangsorolom magunkat" nyilatkozta egy mástáji, régi pályatársam. Jól állok eszerint. Úgy érzem, ma már hiányom hitelesíti a többi, elbeszélésbéli alakot. Eltűnésem saját történeteimből éppen annyira fájdalmas, mint amennyire boldogító, tehát abszurd. Az olvasó helyében én nevetnék ezeken a mutatványokon, szabadulási kísérleteken.