Rettenetes cárnők

Nagy Péter ellentmondást nem tűrően mutatott utat birodalmának Európába, hirtelen halálával óriási űrt hagyott. Férfi örökösét kivégeztette, az utódlásra új törvényt alkotni nem maradt ideje. A fellángoló hatalmi harc szeszélye hitvány sorból, idegenből való özvegyét emelte trónra, s az ő nyomdokain további négy asszony uralkodott a 18. századi Oroszországban: két Anna, egy Erzsébet, és a híres-nevezetes II. Katalin. Hívebben őrizték a reformer cár szellemiségét, mint a nagy elődhöz méltatlan II. vagy III. Péter, de gátlástalanságban kivált versenyre kelhettek vele. A francia és orosz nagyságok között egyaránt otthonos, csaknem száz évet élt Henri Troyat szerint "a káprázó szemű kortársak számára az eltelt időszakban nem három különböző cárnő és egy régensnő uralkodott, hanem egyetlen zsarnoki és élvhajhász asszony". Könyvéből kiderül azonban az is, hogy Oroszország páratlan előmenetelének nyitját nemcsak a trónterem és a felséges hálószoba táján érdemes keresni, hanem például abban a toronyban, ahol Lomonoszov, a csavargó halászfiúból lett polihisztor, az emberfeletti munkabírású lángész alkotott.