Röviden

Illyés Gyula nagyrabecsülte jelen kötet szerzőjét. Tudta, mi az, amikor egy írót másfél évre bezárnak, mert megmondta az igazat. A börtön után Tardos kimenekül fiatal felesége társaságában Franciaországba. Illyés Párizsban jár, és meghívja a házaspárt a nagy irodalmi kávéházba. - Gratulálok - mondja lelkesen a szupercsinos menyecskének. - Az ország egyik legokosabb emberéhez ment férjhez! - Ez? Okos? - feleli a menyecske. - Ez olyan buta, mint egy kezdő táncosnő a párizsi Vörös Malomban. Megroppan a nádfotel Illyés alatt. - Hát akkor... miért szereti? A menyecske szájába vesz egy kanálka fagylaltot. - Mert olyan szellemes. Kiderül: a dunántúli paraszt-unoka fél év alatt megtanult franciául, és reggelenként kacagórohamok közt ő írja gépbe, amit a gallok nyelvén diktál a férj a Gallimard-féle könyvbe... mely megfelel a jelen magyar nyelvű kötetnek. - Ahá - szól a Puszták népe szerzője. - Akkor nem tévedek, amikor zseniálisnak tartom kedves férjét. Még le sem száradt róla a budai börtön pora, máris feleségül veszi a legcsinosabb és legtehetségesebb húszéves menyecskét, akit szűkebb hazám valaha is szült...