Rudnay Sándor és kora - Alexander Rudnay a jeho doba

Lehet-e elperelni azt, ami Egyetemes, mint a katolikus tanítás? Másként hangzik-e az Igazság, ha más nyelven halljuk, bár vezetőnk ugyanaz a személy? Lehetett-e határfolyó a Duna annak az egyházi férfiúnak a szemében, aki Nagyszombatban szerezte a tudást, hogy Gyulafehérváron szolgáljon, és Esztergomban építsen? Ezek a kérdések ötlenek fel az olvasóban, ha belelapoz ebbe a kötetbe, mely Rudnay Sándorról, a múlt század kiemelkedő egyházfejedelméről, az esztergomi bazilika építtetőjéről írott tanulmányokat tartalmaz. Mikor fellépett, mély süllyedésben találta az egyházat, betöltetlen székekkel, elfolyó jövedelmekkel, általános paphiánnyal, s mikor a gyilkos kór elragadta, rendezett viszonyokat, frissen felépült templomokat, megújult papképzést és a bensőséges hitélet új formáit, hagyta maga után. S a tanítást, hogy az ország minden népének - beszéljen bármely nyelven - egyformán kell táplálékot nyújtani: ez vezérelte, midőn az erdélyi éhezők előtt megnyittatta raktárait, s ugyanezért prédikált három hazai nyelven -- szlovákul, magyarul és németül - ha kellett; ezért támogatta egyként Széchenyi Istvánt és Ján Kollárt; a Magyar Tudományos Akadémiát és a szlovák művelődési törekvéseket; látta, hogy kell az új magyar Biblia-fordítás, de azt is elérte, hogy a szlovák fordítási munka is megindulhasson végre. Nem is úgy tehetjük fel a kérdést, hogy életműve vajon a magyar vagy pedig a szlovák nemzeti örökség része - nem hivalkodnunk kell vele, hanem tanulni tőle: türelmet, szolgáló alázatot, gondoskodást. Hadd maradjon ő, aki oly forrón szerette hazáját, nemzetek feletti a számunkra: közös példa egy olyan korból és egy olyan korban, amely Isten helyett a nemzetet helyezi az oltárra. ,,Korszerűtlenségében" is kivezető út, integrációs erő. A képet néhány kortársa portréja teszi teljessé - katolikus és evangélikus pap, lelkész, prózaíró, irodalomszervező pályaképe. A szlovák művelődés nagyjai ők, ám a magyar olvasónak rá kell jönnie, hogy kötődéseikben és elfordulásaikban is a közös magyar-szlovák kultúra építőmunkásai, hiszen egy volt még a múlt és a jelen.