Rumnapló

Paul Kemp, a meghasonlott, alkoholista újságíró egy kocsmában iszogatva döbben rá, mennyire tele a töke a szürke, esős és unalmas New Yorkkal, ezért szedi a sátorfáját, és úgy dönt, megismerkedik a Karib-tenger szigetvilágával. Bonyodalmai már a San Juan felé tartó repülő fedélzetén elkezdődnek, mikor kissé lerészegedve megpróbál becserkészni egy szőke szépséget... Megérkezése után San Juan angol nyelvű napilapjánál helyezkedik el, és komolyan nekilát, hogy halálra igya magát. A szigeten ez nem is jelent túl nagy problémát, hiszen a rum alig drágább, mint az ivóvíz, és mindig akad kivel piálni. Az újságnál lényegében egyetlen normális ember sem dolgozik - léhűtő csavargókkal, talajt vesztett alkeszekkel, megrögzött naplopókkal van tele, akik mindent megtesznek, csak hogy ne kelljen melózniuk, de akad köztük rothadt agyú svéd exmatróz is, akinek minden vágya, hogy egyszer emberhúst ehessen. Nem csoda hát, hogy balhé balhét követ, a srácok egyre többször keverednek összetűzésbe a helyi erőkkel és a rendőrséggel. Kemp pillanatok alatt egy szerelmi háromszögben találja magát, amelynek másik két csúcsát az egyik haverja és annak barátnője alkotják. Parti partit követ, de a lap körüli ellentétek végül egy végzetes kimenetelű verekedéshez vezetnek. Mindeközben a háttérben gazdag, sötét erők munkálkodnak, hogy ebből a velejéig romlott karib-tengeri pokolból igazi üdülőparadicsomot varázsoljanak annak ellenére, hogy a közeli szigeteken az amerikai hadsereg nehézbombázói gyakorlatoznak. Thompson a Félelem és reszketésben megmutatta, milyen durva dolgok jutnak eszébe, ha egyfolytában szakít, ebben a regényében viszont bebizonyítja, hogy részegen sokkal jobban ír, mint betépve. A háttérben pedig mindvégig ott lebeg Hemingway és - bár nem valószínű, hogy erről Thompson tud - Rejtő szelleme.