Sakknovella - Schachnovelle

"Megírtam egy különös novellát, amely Önnek talán tetszeni fog - egy Sakknovellá-t, amelybe beépítettem a sakk filozófiáját... ". Ez az idézet Stefan Zweignek egy jó ismerőséhez írt levelében áll, amelyet öngyilkossága előtt néhány hónappal írt neki. Ez a "mesternovella" - amely keletkezése óta sok millió olvasónak nagyon "tetszett" -, Zweig utolsó szépirodalmi alkotása, és még halála évében, 1942-ben megjelent, azóta is az író egyik legnépszerűbb, legtöbbet olvasott műve. Az elbeszélés sajátságos feszültségét a főszereplők zseniális sakkpartijának izgalmas megjelenítése, és az író alteregójának is tekinthető, a Bécset megtámadó német fasizmus elől Amerikába menekülő osztrák ügyvéd alakjának különös titokzatossága adja. A novella egyik főhőse a New Yorkból Buenos Aires-be tartó óceánjáró gőzösön a majdnem végzetessé váló sakkjátszma kapcsán így meditál: "A sakkjátékhoz, amint a szerelemhez is nélkülözhetetlen a partner, hogy ne váljunk automatává, puszta robottá -, s ezáltal végül embertelenné..." Reméljük, e lecsiszolt logikájú és felkavaró szépségű, híres novella bilingvis kiadásához - Fónagy Ivánnak az eredetihez méltó fordításában - a mindkét nyelven értő, vagy az egyiket tanuló, jó irodalmat szerető olvasó érdeklődő "partnerül" szegődik.